A
duda az emberiség egyik ősi hangszere. Így nem véletlen, hogy a magyar
nép életében is mindig fontos szerepet töltött be ez a fura fúvós hangszer.
Fejedelmek, királyok udvari zenészei között éppúgy megtalálhatók a dudások,
mint a pásztorok, parasztok, katonák, és később a városi polgárok soraiban
is. A dudásokhoz számtalan legenda és hiedelem fűződik. Boszorkánytörténetek,
ördöggel való cimborálás, vitéz cselekedetek színesítik a magyar duda
páratlanul gazdag világát. A jellegzetes "dudanóták" mindig
is búvópatakként húzódtak meg a magyar népzene éltető gyökerei között.
A magyar duda alapvetően egy szóló hangszer, a dallam-, a kontra-, illetve
a bordósíppal a zenész egy komplett zenekart meg tud szólaltatni. Hogy
ezek a muzsikusok, ezek az "önálló zenekarok" mégis összeálltak
egy "nagy együttessé", annak több oka is van: - szinte teljesen
kihaltak azok a pásztorok, akik az ősi kultúránkig visszanyúló dallamvilágot
még ismerték, s továbbadhatták. A teljes feledésbe merülés veszélyét
csakis összefogással lehetett elkerülni, - olyan színes és sokrétű volt
a duda szerepe a magyar zenei világban, hogy ennek felkutatása, feldolgozása
megköveteli az együttműködést. Nem titkolt szempont az sem, hogy a szigorúan
hagyományokhoz ragaszkodó felfogás mellett igyekszünk megfelelni a mai
elvárásoknak is, vagyis több dudás megjelenése és hangereje látványos,
és megkapó atmoszférát teremt a közönség számára. Az összefogás irányába
mutatott az a felismerés is, hogy ennek az ősi hangszernek üzenete van
a mai ember számára. Az emberi és zenei értékek hiteles bemutatását
egy csapatnak kell felvállalnia.
A dudazenekar 1989 januárjában alakult. Az alapító tagok a 70-es évek
elején kezdődő népzenei mozgalom szólistái és élvonalbeli zenekarok
tagjai voltak. Közülük azóta többen elnyerték a Népművészet Ifjú Mestere
címet. A tizenhárom zenész már az első évben TV-, rádiófelvételeket
készített, minden neves népzenei eseményre meghívót kapott, külföldi
fesztiválokon, jótékonysági koncerteken arattak méltó elismeréseket.
Létrehozták a "Dudaszó Hallatszik Alapítvány"-t, aminek a
számláján összegyűlt támogatásokból és a szponzori bevételekből a zenekar
tökéletesítette a hangszereket, népszerűsítette kül-, és belföldön egyaránt
a magyar dudazenét.
Az 1990-es évek csendesebben, de mozgalmasan, az érlelődés jegyében
teltek. Zeneiskolák jöttek létre, ahol más népi hangszerek mellett a
dudazenét is oktatják, az általános tantervben már szerepel a hangszer
ismerete és szakmai kiadványok is megjelentek. Zenei táborokat szerveztek
és hagyományossá vált az Egri Dudástalálkozó is. Ez 1998-ban nemzetközi
fesztivállá "nőtte ki magát". Mindezek azt bizonyítják, hogy
a kezdeti lelkesedés, az akkori munka nem volt hiábavaló. A fellépéseket
kísérő érdeklődésekből, elismerésekből joggal vonhatjuk le a tanulságot
- igény van a magyar dudazenére, az általa képviselt emberi értékekre,
kulturális értékrendszerre.
A Magyar Dudazenekar műsora
a több évszázadra visszatekintő hagyományos népzenén alapul. A kihívásteli
feladatok között nemcsak látványos színpadi fellépések szerepelnek,
hanem kutatással, feldolgozással kapcsolatos munkák is. Hangszereink
az öreg pásztorok tanításai szerint készülnek.
Célunk... valójában semmit sem változott 1989 óta, vagyis nemzeti kultúránk
egyedülálló kincsének, a magyar duda-hagyományainak, értékeinek ápolása,
védelme és az európai kultúrvilágban betöltött méltó helyének biztosítása.